Történelmünk

A magyar kézművesség története egybeforrott Magyarország ezen belül Győr és környékének a Kisalföld iparosságának történetével. Győr a többi városokhoz hasonlóan kedvezményekkel támogatták az iparosok letelepedését. Ezeket a kedvezményeket később nem az egyes iparosoknak, hanem társulataiknak adták. Az elsõ társulatok vallási alapon képzõdtek, majd fokozatosan céhekké alakultak. A céhek bizonyos foglalkozást, vagy foglalkozási csoportot fogtak össze. Ezeket a kiváltságaikat és szabályaikat írásba foglalták – elõször latinul majd németül késõbb magyarul – és a földesúrral, a várossal vagy a királlyal megerõsítették. Szabályzataik kiterjedtek az ipari rendtartásra, a készített árucikkek kivitelezésére, az árakra, a verseny kizárására a kontárkodás meggátlására, a mesterek, legények és a tanulók kötelességeire és jogaira. Feladataik között szerepelt az özvegyekrõl, árvákról és betegekrõl való gondoskodás. A történelem folyamán egyes királyaink céltudatos, iparfejlesztõ politikát folytattak, így a céhek tagjai közül mind többen váltak szabad városi polgárrá, s a városok vagyonos vezetõ rétegét alkották, komoly társadalmi, politikai súlyuk volt. Ezen töretlen fejlõdést XVI-XVII. században a céhek kialakult monopol helyzete miatt szükségessé vált a külsõ beavatkozás. · 1625 iparcikkek árának idõszakos korlátozása. · 1715. évi LXXIX cikkely a céhek visszaéléseinek megfékezésére. · 1761. Mária Terézia begyûjteti a céhek kiváltságleveleit. · 1802. I. Ferenc József új céh szabályzat (céhek felügyelet alá helyezése) · 1848. Klauzál Gábor rendelete elõkészítette a céhrendszer megszüntetését. · 1860. május 1. az ipartársulatok ideje jött el, mely felváltotta az elavulttá vált céhek egyeduralmát. A céhek feloszlatása után a győri mesterek is úgy érezték, hogy érdekképviselet nélkül maradtak és ezt próbálták megtalálni az ipartársulatban, majd az ipartestületben.

 

A Szabadságharc után, a magyar ügyeket intéző helytartótanács ideiglenes utasítása a szabad iparűzést helyezte előtérbe. A rendelet elismerte a még meglévõ céheket, szabályozta mûködésüket, de megkülönböztetett céhbeli és nem céhbeli iparosságot. Az 1860-as ipartörvény a teljes iparszabadságot valósította meg. Szabad és engedélyhez kötött iparokat ismer el. A törvény a meglévõ céheket megszüntette, de kötelezte õket, hogy ipartársulatok formájában továbbra is fennmaradjanak. Az iparjogosítványt váltó iparosoknak is kötelességévé tette, hogy ipartársulatokba belépjenek. A megalakuló ipartársulatok célja az azonos helyiségben lévõ egy szakmájú iparosok összefogása, rányitása, ellenõrzése. Városunkban az erõs és nagy hagyományokkal rendelkezõ céhes szervezõdés sokáig éreztette hatását. Gyõrben hat szakma szerinti és egy általános ipartársulat jött létre. A csizmadiák, cipész, szabó, mázas-fazekas, kõmûves és kõfaragó, sütõk és külön a többi iparosok részére. Az elsõ elnököket a jó szakemberek és erõs közösségi érzésûek közül választották. Hit Mátyás ácsmester és fakereskedõ, az alelnök Czéh Sándor nyomdász, majd Hauser György rézmûves, és Bejczy József cipészmester voltak. Fontos feladatuknak tartották az iparosok továbbképzését, mely az elméleti és gyakorlati oktatásra egyaránt kiterjedt. 1870-es években kisiparosaink zöme még a céhrendszer eltörlésében a teljes iparszabadság bevezetésében látta nyomorúságának forrását. Miközben a kisiparosok nagy része a haladástól elzárkózva a régi kiváltságok és megkötöttségek bástyái között vélt védelmet találni, a hazai és külföldi nagyipar versenyével szemben, egyre többen akadtak olyanok is akik felismerték, hogy ” a versenyt nem úgy fogják iparosaink legyõzni, hogy elõle menekülni igyekeznek, hanem úgy, ha felfegyverkeznek azon fegyverekkel, melyekkel versenytársaik harcolnak”, s „szellemi és anyagi tõke” befektetésével korszerûsítik, magasabb szintre emelik üzemüket. Az ipartársulat magán viselte mindazokat a jegyeket amelyek egy átmeneti szervezõdésre jellemzõek. Nincs kialakult jogkör, pontos ügymenet, ellenõrzés, kapcsolatok, állandó hely, megfelelõ emberek. Kétségkívül érdeme, hogy a céhek megszűntével átmenetileg ugyan, de össze tudta fogni az iparosságot, bizonyos védelmet nyújtott a szabad verseny, a liberális gazdaságpolitika idején, valamint átmentette a haladó hagyományaikat az új korszerűbb szervezõdési formába, az ipartestületbe.

 

Az 1884. évi ipartörvény XVII. törvénycikke rendelkezik az ipartestületek létesítéséről. A törvény kedvezett az ipar és az ipartestület fejlõdésének. Az ipartestület nem csak a helyi iparosságot összefogó szervvé válik, hanem tényleges végrehajtási hatalommal rendelkezik. Gyõrben 1885 április 6-án 212 iparos hozza létre a törvény alapján az ipartestületet, bár sokan ellenzik az új testület megalakulását. Az első elnök Hauser György rézműves mester lett, a testület jegyzője Tibold Kálmán. Az 1872. évi VIII. tc. kötelezővé teszi iparigazolvány kiváltását, amely csak ipartestület keretén belül lehetséges. Tevékenységük fokozatosan bõvül. Nyilvántartásba veszik az iparosságot, minõsítési lajstromot vezetnek végzett munkájuk alapján. Kötelező segédnyilvántartást, valamint a tanulók létszámáról naplót vezetnek, ideiglenes iparigazolványok itt válthatók, a kontár iparűzőket felkutatja. Az iparosság fokozatosan kapcsolódik be az ipartestület munkájába, és év végére számuk eléri a 980 fõt. Évrõl-évre több a kezdõ iparosok száma, fokozatos gyarapodást mutat Gyõr iparostársadalma. Az iparûzõk száma 1890-ben eléri az 1476 fõt. Az elöljáróság felvállalja az iparosság napi problémáinak megoldását is. A legtöbb iparos értékesítési nehézséggel küzd. A vásárok nem töltik régi szerepüket, ezért iparcsarnokot kívánnak létesíteni. A HAZÁNK címû elsõ vidéki magyar nyelvû újságot jelentõsen támogatják, ezért hivatalos lapjuknak tekintik. A szabad ipar és szabad kereskedelem hátrányát saját bõrükön érzik. Felismerik, hogy összetartásra van szükség az egyszakmájú iparosságnak. A külföldi árucikkek konkurenciája miatt a hazai ipar nagyobb támogatására van szükség. Fejleszteni kell az iparosság szakmai elméleti és gyakorlati képességét, korszerû technikát kell bevezetni. Ezek ugyan helyi gondok, de a magyar iparosság egészét is érzékenyen érintik. A századforduló utolsó éveire jellemzõ, hogy a testület mûködõképessége céljából alapszabályt kell módosítani. A tagdíj fizetésére az adóalap szolgáljon, valamint az ülésekrõl 3-szor igazolatlanul hiányzó elöljáró a megbízatása megvonását vonja maga után. A gyõri iparosság bekapcsolódik a millenniumi ünnepségsorozatba. Létrehozzák az iparoskört és megrendezik 1899-ben az elsõ „IPAROS-BÁL”-t. Tervbe vették az iparosok közös gépmûhelyének építését, mely ebben az idõben Pécsett már mûködött. A testület negyedszázados jubileumára készülõdve életképes szervezetté vált, össze tudta fogni a helyi iparosságot. Magyarországon és Gyõrött a fejlett ipari országokhoz képest nagy volt a kisüzemek, s különösen a segéd nélkül dolgozó, egyedülálló kisiparosok (22,7%) arányszáma. A századfordulón a kisipar szerkezetében, jellegében jelentõsen átalakult: a hagyományos kézmûiparból modern kisiparrá fejlõdött. 1890-ig nálunk is lejátszódott ez a folyamat. Elsorvadtak õsi kézmûves szakmák. Bizonyos szakmák viszont adottságaiknál fogva nem szervezõdhettek nagy ipari formába. Ezek mûvelõinek száma nõtt, mert a városiasodás és a falusi lakosság önellátó formájának felborulásában fokozódott az irántuk megnyilvánuló kereslet (szabók, varrónõk, cipészek, pékek, hentesek, cukrászok, kovácsok, asztalosok). Az I. Világháború végett egyre több terhet raktak az iparosok és elöljárók vállára. A hadbavonultak családtagjait segélyezték. A tehetõsebb iparosok hadikölcsönöket jegyeztek, és példamutatóan adakoztak a szegény iparosok és özvegyeik segélyezésére. A háború pusztításai után a gazdaság életre keltéséhez szükségessé vált a mûhelyek helyreállítása és modernizálása. Ennek elõsegítése céljából a kereskedelmi miniszterhez fordulnak a gyõri iparosok, melyhez igénybe veszik a kamara segítségét is. Az ipartestület érdekvédelmi feladatai megsokszorozódnak. Mûhelyek, üzletek bérleti díja ugrásszerûen emelkedett. Tiltakoznak a forgalmi adók ellenõrzésére kirendelt adódetektívek zaklatásai ellen. A közmunkák versenytárgyalásaira több idõt igényelnek, hogy reális kalkulációt tudjanak készíteni. Több ízben országos tiltakozó gyûléseken vesznek részt, illetve Gyõrben is hasonlókat szerveznek. A helyben nem megoldható gondokon az IPOSZ segítségével próbálnak úrrá lenni. Az állam nem nyújt segítõ kezet a válságban lévõ iparosságnak, inkább újabb adónemek bevezetésével és a meglevõk összegének felemelésével sújtja õket. Az elöljáróság kéri a minisztert, hasson oda, hogy kötelezõ legyen a mestervizsga letétele, és ennek birtokában lehessen tanulót foglalkoztatni. Gyõr kereskedelmi jelentõsége – amely az elsõ világháború elõtt megkezdõdött – a két világháború között egyre kisebb lett. A gyõri vásárok jelentõsége csökkent, az áthaladó kereskedelem pedig kikerülte városunkat. Azok az üzemek, amelyeket Gyõrbe telepítettek megerõsödtek. ( pl. Vagongyár, Grábgyár, Richardsgyár, Olajgyár, Kekszgyár, Szeszgyár). A kiemelkedõ új cégek gyár jellegû vállalkozások fokozatosan megerõsödtek és az 1930-as években virágkorukat élték, tõkeerõs újszerû vállalkozássá váltak, bõvítettek az ipar új területeit hódították meg. Ilyen pl. a Csermák, Tolnay, Lelóczky , Birkmayer cég. 1919-tol a kisiparosok száma emelkedett. Korábban a gyáriparban dolgozó, ekkor munkanélkülivé vált mesterek önállósultak. Évente 2-300 új iparengedélyt ad az iparhatóság. A viszonylag alacsony mûhely fenntartási költségek miatt a megélhetés kielégítõ volt. Az 1920-as évek közepén elsõsorban az iparosnyugdíj kérdése foglalkoztatja az ipartestületet, mert a kedvezõtlen gazdasági viszonyok nem teszik lehetõvé, hogy az iparosok idõs korukra jelentõs vagyont halmozzanak fel. Aránylag magas volt az iparosságon belül azoknak a száma, akik segéd nélkül dolgoztak. 1930-36. között ismét megduplázódik az iparosok száma. A nagy válság utáni gazdasági fellendülés a kisiparosok között is érezteti kedvezõ hatását. A gazdasági válság idején sok szellemi foglakozású válik munkanélkülivé, és iparral kezd foglalkozni. Ezáltal növekszik a magasabb képzettségû iparosok száma. Az iparosok másod, illetve harmadnemzedéke már érettségi, vagy szakirányú végzettség megszerzése után áll be a mûhelybe dolgozni. A 30-as évek második felére egyre kevesebb a csõdbejutott iparosok száma. Az ipartestület tehát egy viszonylag homogén, szakmájához értõ és vállalkozó kedvû iparosságot érezhet a háta mögött. Ez idoszakban indul egy fiatal nemzedék, amelynek Tolnay Lajos, Réthy Gyula, Grábics Frigyes, Marschall Béla, Lelóczky Jeno a képviselõi, és számuk egyre bõvül. Ok azok, akik az iparosság érdekében tudtak és mertek szót emelni, sikeresen képviselték a tagságot. A gyõri ipartestület országos tekintélyt és megbecsülést vívott ki magának. Az ipartestület vezetése egyre inkább azoknak az elöljáróknak a kezébe kerül, akik maguk is sikeres vállalkozók, jó iparosok és emellett mûvelt, reálisan gondolkodó, széles látókörû egyéniségek. Az ipartestületi munkában hosszú éveket töltenek el, ismerik a helyi viszonyokat és lehetõségeket, de figyelemmel kísérik az országos eseményeket is. Céljuk, hogy a testületnek gazdasági és társadalmi súlya legyen, és sokoldalúan támogassa az iparosok munkáját, védje érdekeit. A világszerte megnyíló ipari vásárokat az iparosok egyénileg és csoportosan is egyre gyakrabban látogatják. Gyõrbõl 32 iparos utazott a berlini vásárra 1938. májusában. Az ipartestület minden szakosztályának képviselõje részt vesz országos és nemzetközi kongresszusokon. 1937-ben Lelóczky Jenõ képviseli Franciaországban a cukrászokat. Az ipartestület anyagi helyzete 1935. után stabilizálódott. Az 1939. december 31-i adatok 1918 mestert és iparost, 1266 segédet, 846 tanoncot tartanak számon. 1940. február 15-én a közgyûlés úgy dönt, hogy a korábbi Lloyd biztosító társaság székházát megvásárolják. Az ipartestület eladja a Jókai-Árpád úti sarokházát, mivel a Lloyd épületének megvásárlásához szükség volt erre az összegre. Mai formáját ekkor nyeri el az épület. A székház átadása elõtt egy hónappal a nagyterem székei még hiányoztak. Ezért a testület un. székjegyzési akciót hirdetett, a hiányzó székek pótlására. 500 szék jegyzésére került sor, melynek darabonkénti értéke 60 Ft-ba került. Ennek az eredményessége is hozzájárult ahhoz, hogy a székházat valóban fel lehetett avatni, illetve meg lehetett nyitni a kitûzött idõben. Az ipartestület támogatja és szervezi az iparosoknak a vasárnapi munka elleni tiltakozását, méghozzá sikeresen, mert 1939. június 4-e, vasárnap az elsõ teljes munkaszüneti nap a városban. A pékek és a borbélyok szakosztálya volt a mozgalom elindítója. 1940-tol egyre több iparost hívnak be katonának, az otthon maradottakat munkalehetõséggel, segéllyel támogatják az iparostársak, ezt szakosztályonként szervezik meg. 1943-tól nyersanyag- ellátási gondok nehezítik az iparosok életét, ezen közös beszerzéssel próbálnak segíteni. 1944-ben már arról panaszkodnak az iparosok, hogy egyre sokasodnak az iparosságot terhelõ és súlyos büntetéssel szankcionált bejelentési kötelezettségek, korlátozások. A bombázások megbénítják a várost sok iparos falura menekül, a mûhelyek egy részét bezárják. Kaotikus állapotok uralkodnak, a szovjet csapatok közeledtétõl szinte mindenki fél, a visszavonuló németek a kisiparos mûhelyek kifosztásával pótolhatatlan károkat okoznak. 1945. áprilisában a megalakult Gyõri Nemzeti Bizottság kiterjeszti felügyeletét a gyõri iparosságra és testületére egyaránt. Egyenlõre csak személyi változások történnek. Az elnöki teendõk ellátásával Lauscher Nándort, a jegyzõivel Konrád Miklóst bízzák meg. 1945. májusától az újjáépítés megkezdésével az élet újra indul. Az ipartestület felhívást intéz minden tagjához, hogy nyissák ki üzletüket, mûhelyüket. A hónap végén egy csonka közgyûlést tartanak, ahol még a veszteségeket sem tudják felmérni, új iparosnévsort állítanak össze. Az infláció nõttön-nõ, új ár- és bér megállapításokra van szükség. Az iparosok közül többeket kifosztanak, sok a beteg. Az ipartestület vezetõségének és tagjainak meg kell jelenniük az igazolóbizottság elõtt, ahol testületi igazolványt nem fogadnak el. Felülvizsgálják az iparjogosítványokat, még a régi mesterek esetében is. Már 1945. nyarától érezhetõ, hogy az iparosság életében nagy fordulatra lehet számítani. Egyes mestereket nyíltan támadnak a sajtóban, reakciósnak, kizsákmányolónak bélyegzik õket. Házkutatásokat tartanak, szerszámokat, anyagokat koboznak el. Feleslegesnek, a régi rendszer csökevényeinek tartják a mestervizsgát. 1948. februárjában már látható, hogy eddig csak akadályozták, és ellenõrzésekkel zaklatták az ipartestület tevékenységét, most már a megszüntetését készítik elõ. Az 1948. február 29-i közgyõlésen Lauscher Nándor elnök lemond. A vezetõ nélkül maradt testület élére 1949. március 5-én az iparügyi miniszter nevez ki vezetõt Magyar József személyében. 1949. július 28-án az ország összes ipartestületéhez hasonlóan a gyõri ipartestület is „kéri” feloszlatását, de nem önként.Az alkalmazottakat elbocsátják, zárolják a pénztárt, lepecsételik az irodát. Az iparosság büszkeségét, a székházat állami tulajdonba vették. Az „Isten áldja a tisztes ipart” jelszó már csak fohászként szállhatott a magasba. Az érték, amelyet a két világháború között alkotott az ipartestület, nem veszett kárba, itt növekedett az iparosnemzedék, amely a megpróbáltatások között is tovább vitte a mûvelt, szakmájához értõ és becsületes iparosság ügyét.

A háború után a kisipar viszonylag hamar kiheverte a veszteségeit. A műhelyek helyreállítása megtörtént, a nyersanyagellátás lassan megindult. Az új hatalom a következő stratégia szerint közeledett a kisiparossághoz: első lépésben a bizalmukba férkőzni, majd, mint a tulajdonhoz és a szabadsághoz ragaszkodó társadalmi réteget visszaszorítani és felszámolni. 1945. márciusában Budapesten, a New York Palotában összehívták azokat a kisiparosokat és kiskereskedõket, akik tevékenyen részt vállaltak a fasizmus elleni harcban, akik a háború elõtt is rokonszenveztek a kommunista párttal. A háború utáni elsõ KIOSZ gyõri szervezõdés 1945. november 19-én történt meg, melynek elnöke Tóth József lett. Az ipartestület elleni szervezkedés tagjai szegényebb, baloldali vagy szervezett iparosok, esetleg az ipartestülettel kedvezõtlen kapcsolatban állók. Sok iparos az ipartestületnek és a KIOSZ-nak is tagja. A fordulat évében 1948. június 4-én jelent meg a Magyar Köztársaság kormányának 6.110/1948. sz. rendelete, az ipartestületek megszüntetésérõl. Azokat a feladatokat, amelyeket a jogszabály az ipartestületek ügykörébe utalt, a továbbiakban a KIOSZ látta el. Az iparkamarák megszüntetésével a KIOSZ végzi az iparigazolványok kiadását és az anyagkiutalást. Ezen idõszak alatt jelentõs szervezõdések történtek a környezõ települések iparossága között is. A szervezés hatására a megyében 21-re emelkedett a helyi csoportok száma az 50-es években. A kisipart ekkor súlyosan károsította az erõltetett államosítás és szövetkezetesítés. 1952-53-as években a város és környéke a kisipar haldoklásának lehetett szemtanúja. Ebben az idõszakban a szövetkezetesítés hatására a kisiparosság száma 1/3 csökken. 1956-os forradalom rávilágít a rendszer politikai és gazdasági tarthatatlanságára. A forradalom leverése után bizonyos enyhítésekre került sor, a kisiparosság részére, melyet késõbb fokozatos megszorítások követtek. Az 1958. február 15-én megjelent 9/1958. sz. törvény és az ennek végrehajtására vonatkozó könnyûipari miniszteri rendelet már könnyítést tartalmaz, az ipargyakorlás körülményeiben. Ez a rendelet tette kötelezõvé a KOSZ tagságot és a „Szabad Szervezet” név „Szervezet” -re módosult. Ennek hatására a KIOSZ Gyõri Járási Helyi Csoport létszáma elérte az 1523 fõt. Az 1960-as évek közepétõl bizonyos látszateredmények születtek. A párthatározatok sokszor kijelentik, hogy a kisiparosságot a társadalom hasznos rétegének tekintik és munkájukra idõlegesen szükség van. A mûködõ iparosok száma az 1970-es évek végéig fokozatosan csökken Gyõrött, többen szüntetik be az ipart, mint ahányan új engedélyt váltanak. 1975-tol a KIOSZ tevékenységében biztató fordulat következik be. Beigazolódott, hogy nem lehet elsorvasztani a kisipart, mert munkájára és szolgáltatására a társadalomnak szüksége van. Az 1980-as évek elején tovább növekedett a szakmájukban elismert iparosok bekapcsolódása a KIOSZ helyi munkájába, különösen a tanulóvizsgáztatás, mestervizsgáztatás és a továbbképzések terén. Termékkiállításokkal új, igényes, vásárlói réteget szereznek, valamint a gyõri kisiparra felhívják a figyelmet. Ilyenek voltak a szabók által szervezett divatbemutatók, szûcsök termékkiállításai, fodrászok, kozmetikusok szakmai bemutatói. Nagyon jelentõs tevékenységet fejtett ki KETI majd KTV, mely négy megye iparosságát fogta össze. 70-es években a KTV 600 millió Ft értékû export kiszállítást végzett, mely megfelelt 200 fõvel dolgozó üzem termelésének. Gyõr és környékének iparossága, mely magába foglalta 45 települést is, nagyon jelentõs szociális, kulturális és társadalmi tevékenységet végzett. Ezek között kiemelkedõ, az 1965-ös árvízkárosultak megsegítése, a gyõrújbaráti Úttörõ Tábor részére készített faházak és a Radó téri zenepavilon elkészítése. A szervezet jelentõs segítséget nyújtott az idõs, nyugdíjas és nehéz helyzetbe került iparosok özvegyeik segélyezésére. A hagyományosan megrendezésre kerülő iparosbálok bevételeit is segélyezésre fordították.

 

Négy évtizedes kényszerszünet után megalakult a Gyõri Ipartestület 1990. május 9-én 195 fõ Gyõr -és Gyõr környéki iparos részvételével. Az alapítást kezdeményezõk célja, visszatérni a régi ipartestületi hagyományokhoz, valamint az önkormányzati alapokon nyugvó hathatós érdekképviselet, érdekvédelem megteremtése. Ezévben került sor az önkéntes tagság bevezetésére, mely felkészületlenül érte az iparosságot és annak összefogó szervét, az Ipartestületet. A szabad ipargyakorlás, valamint a mestervizsga eltörlése, lehetõséget teremtett a vállalkozások megkötöttség nélküli gyakorlására, melynek eredményét a jelen idõszakban is tapasztaljuk. A kényszervállalkozók tömege váltott ipart, akik megfelelõ szakismeret, piaci és vállalkozási ismeret nélkül az ipar visszaadására kényszerültek. A tisztességes kisipari tevékenység háttérbe szorult, tért hódított a piaci alapon mûködõ vállalkozási tevékenység. Szervezetünk legfontosabb feladatának tartotta, a szakmai képzés fontosságát, melynek érdekében vállalkozásfejlesztési irodát hozott létre. Az iroda fõ feladata volt, az iparosok vállalkozási ismereteinek szélesítése, az átképzések biztosítása, a másod- és rokonszakmák megszerzésének elõsegítése. Az IPOSZ nemzetközi kapcsolatain keresztül iparosok Németországi mestertovábbképzésen vettek részt, kovács, karosszéria lakatos, autószerelõ, autóvillamossági, központifûtés szakmába, ahol szakmai ismereteiket fejlesztették tovább. Szervezetünk bekapcsolódott a duális képzés megvalósításába noiruha, autószerelo, karosszérialakatos…. szakmákban a legjobb eredményt elérõ tanulókat ” Tanulólevél ” kitüntetésben részesültek. Ezen képzés keretén belül a fiatalok elsajátították a vállalkozási és idegen nyelvi ismereteket. Ipartestületünk a társ-érdekképviseleti szervekkel együttmuködve érdekegyezteto tanácsot hozott létre és összefogva érvényesítettük az önkormányzatnál a vállalkozók érdekeit. Sikerült elérnünk, hogy Gyõrött 4 millió Ft árbevételig nem kell iparûzési adót fizetni. Az önkormányzati választások során a közös jelöltek állítása alapján a vállalkozók közül sikerült bejuttatnunk iparosokat a képviselõtestületbe. 1994-tol az iparosságot alpolgármesteri, idegenforgalmi bizottsági elnöki, valamint gazdaságbizottság alelnöki szinten képviselik. A Gyori Ipartestület 1995-ben ünnepelte 110. éves jubileumi évfordulóját. Ez alkalommal köszöntötték az alapító ipartestületi tagokat és kitüntetések átadására került sor. A rendezvény színvonalát is emelte az a tény, hogy részt vett az ipari minisztérium képviselõje, az IPOSZ elnöke, a városi, megyei önkormányzat képviselõi, hatóságok, intézmények prominens vezetõi, valamint a társipartestületek képviselõi. Ezen ünnepség is öregbítette az iparosságnak és az õket összefogó szervezetnek a hírnevét a városban, megyében és a régióban egyaránt. Az eltelt évszázadok folyamán a kisiparosság mindig bebizonyította életképességét, függetlenül attól, hogy milyen társadalmi rendszerek uralkodtak. A társadalmi fejlõdések szükségessé tették az egyes szervezõdések átalakulását a kor követelményeinek megfelelõen. A családi alapokon nyugvó egyéni érdekeltségi rendszer mindig meghatározó szerepet töltött be az adott társadalmak gazdasági viszonyai között és magával hozták és megteremtették a piaci alapokon nyugvó érdekeltségi rendszert. Ezen követelményeknek az iparosság állandó szakmai és elméleti képzésekkel tudott megfelelni, melyeknek mestermûvei megtalálhatók az ország minden településén, múzeumokban és családokban. Az élet bebizonyította, hogy azok az iparosok, vállalkozók, akik mesterségüket magas fokon mûvelték, kitartó elszántsággal, a szakma fortélyainak ismerésével még a legkeményebb acélt is úgy formálták és alakították, mint Schima Bandi mestermûvei, aki áttöri az anyag korlátait, munkái már nem iparosremeknek számítanak, hanem mûvészi alkotásnak. Ezek a mesterek voltak azok, akik Gyõrött és az ország más településein öregbítették a kisipar és az õket összefogó szervezet hírnevét, az Ipartestületét.